„bűnhődjön csak azért, amit tett. Ez igazságos lenne. De kegyetlenség elpusztítani azért, ami. … ha akkora fenyegetésnek érezzük mások szabadságát, hogy ezért meg kell ölnünk, akkor magunk sem érdemeljük meg a szabadságot – és nem is fogjuk sokáig megtartani.”
Fredda Leving
Infernó bolygó az ökológiai szakadék szélén egyensúlyozik, dekadens és kényelmes polgárai azonban olyan szinten nem vettek tudomást a veszélyről, hogy mire megtennék az első lépéseket, addigra önmagukban képtelenek megmenteni az ökoszisztémát, így kénytelenek a gyűlölt de fejlett technológiával rendelkező telepesek segítségét kérni.
A regény Asimov birodalmán alapul, Infernó egyike az ötven (Solaria pusztulása után már csak 49) űrlakó világnak, a történet időpontjában ugyan a telepes-űrlakó viszály viszonylag csendesebben zajlik, mint a Robotok és birodalom idején, de a feszültség és gyűlölködés mindvégig érezhető a két csoport között. Az együttműködés bármilyen kényes szituáció hatására felbomolhat: túl sok évszázados elzárkózás és gyűlölködés áll mögöttük. A legnagyobb ellentét itt is a robotokhoz fűződő viszonyokban mutatkozik meg, és a könyvben számos konfliktus forrása.
A kezdő képsorokban egy gyilkossági kísérlet áldozatával találkozunk. Fredda Levinget, a Leving Robotikai Kutatóintézet vezető robotikusát támadás érte az éjszaka közepén. Az eszméletlen test mellett ébred tudatára a regény címadó karaktere, Kalibán, a KBN-001-es robot. Akik ismerik Asimov világát, valamint tisztában vannak a robotika három törvényével, azok számára meglepő fordulatként Kalibán nem rögtön a számára ismeretlen nő segítségére siet, hanem kíváncsian a szétterjedő vértócsát kezdi vizsgálgatni, hogy vajon a vér ugyanolyan módon alvad-e, mint azt a beépített adatbankja szerint kellene neki. Majd cél nélkül, vissza sem nézve magára hagyja Levinget és nekivág az éjszakának.
Kalibán memóriája hiányos, mintha valaki szándékosan kiszelektálta volna azokat az adatokat, amelyek támpontot nyújthatnának neki a világban való tájékozódásra, vagy magyarázatot adnának létezésére. Kalibán csupán annyival van tisztában, hogy ő robot, de hogy mik azok a robotok, mennyiben különböznek az emberektől, azt az elején nem is sejti.
A csillogó űrlakó városban, Hádészban játszódó krimi nyomozófigurája, Alvar Kresh rendőrfőnök, a helyszínre érkezve szembesül a különös nyomokkal: két pár ugyanolyan robotlábnyom vezet ki a szabadba, két külön kijáraton át. Amit a nyomok sugallnak, miszerint egy robot követte el a merényletet, nem képes elfogadni, megfontolás tárgyává sem tenni, ugyanis az első törvény értelmében egy robot nem okozhat kárt emberi lényben, sőt, nem tűrheti tétlenül, hogy egy emberi lényt sérelem érjen. Úgy hiszi, a robotlábnyomok csupán félrevezetésül szolgálnak, hogy elfedjék a tettes kilétét.
Gyanúsított akad rengeteg, mindannyian rendelkeznek alkalommal (az intézetből rendszeresen elparancsolták a robotokat), módjuk-eszközük is volt a támadásra, és ami a legfontosabb, mindannyian alapos indítékkal bírtak, hogy eltegyék Levinget az útból.
Alig szállítják el Freddát a kórházba, megjelenik a színen a telepesek vezetője, Tonya Welton, és közli Alvarral a szentségtöréssel felérő információt, miszerint Fredda együtt dolgozott vele. Sőt, Tonya engedélyt kapott Infernó kormányzójától, hogy részt vehessen a nyomozásban.
Ahogy telik az idő azok, akik gyanúsítottként szerepelnek, ahelyett, hogy tisztáznák magukat a vádak alól, egyre több lehetséges indítékkal szolgálnak, Alvar Kresh pedig ráébred, hogy hatalmas erők állnak a háttérben, a Leving-ügy megoldásán egész Infernó jövője múlik (a telepesek bármikor kivonulhatnak, ha úgy érzik, forró a lábuk alatt a talaj, és akkor Infernón egy évszázadon belül beköszönt a végleges jégkorszak)
Fredda egyik munkatársa, Gubber Anshaw, akinek a laborjában megtalálták a robotikus testét, bezárkózott a házába, és a törvények értelmében – a magánterület sérthetetlen – elérhetetlen. A megfutamodás-rejtőzködés ténye mellett később kirajzolódik, hogy a férfinak egész jó indítékai lehettek, hogy eltegye a főnökét láb alól: Gubber a megalkotója a pozitronagyakat helyettesítő gravitonagyaknak, ám az új robotelmék tervével eddig minden tudós elutasította, egyedül Fredda adott neki lehetőséget, azonban azon az áron, hogy a klasszikus három törvény helyett új törvényeket ültethessen beléjük. A végkifejlet felé napvilágra jutó titkos románca a telepesek vezetőjével a szakmai féltékenységet megtetézi személyes indíttatásokkal.
Jomaine Terach Fredda másik közvetlen alkalmazottja, neki szintén szakmai okai lehetnének a támadásra, plusz a férfi nem helyesli sem Fredda eretnek nézeteit, sem pedig az Újtörvényes robotok megalkotását.
Végül Tonya Welton, aki bár Freddával közösen dolgozott Infernó megmentésén, kapcsolatukat mindvégig rivalizálás jellemezte, a két született vezető és önfejű egoista minden apró lépését hatalmi harcok kísérték.
Az épület biztonsági rendszere csupán az emberek mozgását tartotta számon, és kiderül, hogy a támadás idején mindhárom személy a helyszínen tartózkodott.
A nyomozásba folyton bezavar Kalibán személye, aki bolyongásai során, hogy kielégítse az űrt, melyet megalkotója, Fredda Leving táplált belé a törvények üres helyére, miszerint életének célt és értelmet találjon, rendszeresen felhívja magára a rendőrség figyelmét.
Kalibán összefut egy telepes robotpusztító bandával (akik a három törvény segítségével kényszerítik rá a robotokat az öngyilkosságra). Kalibán természetesen a törvények híján nem hajlandó a fegyvert önmaga ellen fordítani, hanem otthagyja a huligáncsoportot, ám amikor a vezetőjük le akarja lőni, elveszi tőle a fegyverét, és fémmancsával galacsinná gyűri. Ennek következtében a régi raktárépület felgyullad és leég. (A romok között Kalibán konzervált lábnyomai láttán Alvar Kresh egyre bizonytalanabbá válik, ám a gyilkos robot lehetőségét még mindig képtelen elfogadni).
A következő esemény során Kalibán nem engedelmeskedik egy járókelő parancsának – második törvény – aki emiatt értesíti a rendőrséget. Kalibán az üldözés során bemenekül Hádész földalatti alagútrendszerébe.
Ahogy lassan kialakul a személyisége a tapasztalatok által, Kalibán rájön arra, hogy valószínűleg a rendőrség azért üldözi, mert úgy vélik, ő támadt a nőre, akit a laborban látott. (Kalibán ezt a tényt önmagában nem képes megcáfolni töprengései során, viszont az a személyiség, amivé ébredése után vált, az nem követte el a tettet, de a robot nem tudja, vajon előtte volt-e eszméletén, vagy kitörölték-e emlékeit. A végkövetkeztetése az lesz, hogy maximum a teste lehetett ugyanaz, az eltörölt tapasztalatok az én halálát jelentik, vagyis ő már nem az a lény)
Kalibán ráébred, hogy az emberek társasága veszélyt hordoz magában, ezért úgy dönt, hogy egy robottársától kér segítséget. Horatio, a Limbo projekt egyik robotfelügyelője azonban a vele való társalgás során roblokkot kap (a három törvény gerjesztette pszichikai sokk), és értesíti a rendőrséget Kalibán hollétéről. Kalibánnak ismét menekülnie kell.
Alvar Kresh harca Kalibánnal nem az egyedüli harca a regényben. Fredda Leving magához tér, a támadásra nem emlékszik, de tovább folytatja azt a küzdelmet, amelybe belefogott, hogy az űrlakókat felébressze a robotok babusgatásának mérgező, személyiség és társadalomkárosító hatásaiból, és megnyissa a terepet az újtörvényes robotoknak.
(egy újabb ok, amiért gyakorlatilag bármelyik robotfanatikus-puhány hádészi szívesen elsöpörné Freddát a nézeteivel egyetemben)
Alvar kívülállóból lassan átkerül Leving oldalára. Viszont ráébred arra, hogy Kalibán nem egy megszökött újtörvényes, hanem egy törvények nélküli robot. Alvar elhatározza, hogy bármilyen áron kézre keríti Kalibánt, még Fredda előtt – mert a robotikus szintén Kalibán nyomába eredt, megszerezve Chanto Grieg kormányzó engedélyét, hogy megtarthassa magának a robotot.
Nagyon ott van:
A regényben különösen hátborzongató társadalmi képet fest az űrlakók életképtelenségig fajuló félelmeiről a társaságtól, konfliktusoktól és az aktív cselekedetektől Gidi esetének elmesélése. Ahogy a robotok által kipárnázott egyén egyre fenyegetőbbnek érzi a külvilágból érkező kiszámíthatatlan eseményeket, és egyre betegesebben elhúzódik tőlük. Kezdetnek csupán bezárkózik a házába, a robotok biztonságos társaságába, ahol nem érhetik atrocitások, majd az izoláció egyre kényszeresebbé válik, a napi rutint legkisebb mértékben megzavaró kényelmetlenség is tragédiává nő.
Így hát egyszerűsít, és miközben lassan betegessé válik, ő maga meg van arról győződve, hogy helyes úton jár egy tökéletesen problémamentes élet felé. A karosszékébe száműzi magát, majd egyre jobban zavarja a robotok sürgölődése, így az ételt eldobható tartókban hozatja, amiket – a takarítás is zavaró tényező lévén – a háta mögé dobál. A székét átalakíttatja, így sem felfekvés nem alakul ki, sem a dolgát végezni nem kell elhagynia. Az ételt-italt később csöveken át fogyasztja, így azokhoz sem kell a robotok segítsége. Egyre ritkábban hívja robotrabszolgákból álló személyzetét. Míg végül egyszer már nincs ki hívja őket, az első törvényes dilemmával küzdő fémszolgái már csak karosszékben oszló tetemét találják meg.
Ez a kép, ez az eset nem csupán a főhőst riasztja el attól, hogy mindenben a robotokra hagyatkozzon, hanem az olvasót is megborzongatja.
Kalibán útkeresése, öntudatra ébredése szintén megragadott. Fredda Leving hajlíthatatlan, sokszor kész öngyilkosságnak tűnő elkötelezettsége az eszméi mellett nagyon rokonszenvessé tette a karakterét. Az a bizonyos két előadása pedig zseniális.
Hadd kötekedjem kicsit:
Zavart a női szereplők Madame-ozása, Ladyzése. Gyanítom, hogy az író az asimovi hagyományokat követte ezzel. De míg Asimov regényeiben nem tűnik fel, nem furcsa, addig itt igen. Valószínűleg azért, mert Asimovnál azért érezhető némi férfidominancia a könyveiben, amely itt nincs jelen. A Kalibán egy egyenjogú regény. Ebből kifolyólag feltűnik a madame-ozás. A férfiak nem monsieur-ők, és nem sir-ök, szóval húztam kicsit a számat. Főleg, amikor a vezető robotikust vagy a telepesek mindenható úrnőjét madame-ozták, holott sem a viselkedésben, sem a szerepekben nem találtam különbséget a regényben a nemek között.
„A kérdésre, hogy mire jó az ember, a tényleges válasz az, hogy semmire.”
Fredda Leving
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése