„A világmindenség nem igazságos és nem is logikus. Semmi sem indokolja, hogy magasabb rendű lények magasabb szintű elbánásban részesüljenek. A világegyetem története egyes személyek, társadalmak, fajok, egész bolygók és csillagrendszerek szeszélyeinek szakadatlan története, ahol nagyon sokan részesülnek sokkal rosszabb vagy jobb sorsban, mint amilyet egy igazságos és logikus világmindenségben megérdemelnének. „
Kalibán
Egy év telt el azóta, hogy Kalibán tisztázódott a Fredda Levinget ért merénylet vádja alól, és Infernó bolygón a regény kezdetének pillanatában nagyban folyik a terraformálási terv kivitelezése Purgatórium szigetén: telepesek, űrlakók és újtörvényes robotok közreműködésével.
Az előhangban már kiviláglik, hogy az új törvényektől várt hatékonyabb együttműködés ember és robot között a munkálatok megkönnyítése helyett újabb problémákhoz vezetett. Az újtörvényesek szabadságra vágynak, és mivel blokkolót építettek beléjük, nem hagyhatják el Purgatórium szigetét; ha megtennék, akkor átlépve a munkálatok területét, leállna a működésük. Ennek kijátszására egy új bűnözési ág született; a rozsdázóknak nevezett figurák, akik busás pénzösszegekért cserébe kiszerelik ezekből a robotokból a blokkolót, és hajón kicsempészik őket a szigetről. A rozsdázásban részt vevő egyik fél, az újtörvényes robotok feje, Prospero, Fredda Leving teremtménye, akinek egyetlen célja, hogy kiszabadítsa népét, az újtörvényes robotokat a szolgasors alól.
A kósza pillantás után a rozsdázók világára rögtön szembesülünk egy gyilkossággal: Ottley Bissal végez egy csendőrrel az éj leple alatt, majd elindul a kormányzó téli rezidenciája felé, ahol nemrég vette kezdetét évtizedek óta a legnagyobb estély, amely a regény nyitó és központi momentuma lesz, mert az itt megjelentek és itt történtek veszéllyel fenyegetik a terraformálás, a telepes közreműködés, és ebből kifolyólag Infernó ökológiájának jövőjét is.
Az esemény rendhagyó; telepes fennhatóság alá eső területen kerül megrendezésre, az űrlakó kormányzó, Chanto Grieg téli rezidenciáján, és a telepesek nem engednek három törvényes robotszemélyzetet alkalmazni erre az időre, a csendőrség látja el ideiglenesen a pincéri és egyéb feladatokat. A meghívottak között szerepel többek között Alvar Kresh sheriff, robotja Donald, Fredda Leving robotikus, Tonya Welton telepes vezető, Tierlaw Verick kereskedő, Shelabas Quellam a kormányzó helyettese, Simcor Beddle a vasfejűek pártjának elnöke, valamint Kalibán és Prospero.
Az estély eseménytelenül indul, bár Kresh aggódik a kormányzó biztonsága miatt: a terraformálás és az ebből következő megszorítások miatti elégedetlenség hatására a közhangulat erőteljesen a vezető személye ellen fordult, így bármikor számíthat Grieg egy merényletre. És milyen más esemény lehetne erre ideálisabb, mint amikor úgy nyüzsögnek százak egy hatalmas épületben, hogy közben nincsenek jelen védelmező robothadak?
Kalibán megjelenését pusmogás és távolságtartó figyelem kíséri, ő az a robot, az egyetlen robot a világon, amelybe sem a három törvényt, sem az új törvényeket nem ültették bele: Kalibán a robot, „aki képes lenne embert ölni”.
Semmi érdemleges nem történik, eltekintve Simcor Beddle bevonulásától, aki robotkísérettel érkezik, az elégedetlen vendégek tüntetően megtapsolják.
Aztán egy vasfejű férfi kissé kapatos állapotban kísérletet akar tenni arra, hogy meggyőzze Tonya Weltont a robotok előnyeiről, de Tonya hanyagul lerázza, a férfi pedig megüti a telepes vezetőt. Tonya verekedésbe bonyolódik vele, és a segítségére siető társával. A perpatvart végül a két robotvendég: Kalibán és Prospero állítja le, szétválasztják és lefogják a verekedőket.
Később kiderül, hogy az incidens megrendezett; a vasfejű egyenruhák csupán álcázásul szolgáltak, és az egész esemény célja, hogy egy másik dolgot leplezzenek vele (amíg mindenki a verekedőkre figyel, Ottley Bissal szabadon beoson és elrejtőzik az alagsori helyiségben, ahol a biztonsági robotokat tárolják).
Látszólag nem történik semmi rendzavarás, az estély lezajlik, Alvar ugyan ennek hatására rábeszéli Grieget, hogy helyezzék üzembe az alagsori biztonsági robotokat, de ezzel nem ér el semmit: a robotokat ugyanis addigra megbütykölték, olyan korlátozókat szereltek beléjük, amelyek meg fogják majd akadályozni, hogy veszély esetén a kormányzó segítségére siessenek.
A vendégek hazatérnek az est után. Alvar Kresht az éjszaka közepén egy hívás ébreszti fel, miszerint találtak a palota körül egy holttestet, egy csendőrét. Kresh kiérkezik a helyszínre, ahol már mindkét rendfenntartó szervezet fejese ott tartózkodik: Justen Devray, a csendőrség kapitánya, valamint a telepes gárda feje, Cinta Melloy is. Kresh a helyszínelés után úgy dönt, hogy tájékoztatja a kormányzót az esetről, felhívja, majd a bejelentkezett kép és a beszélgetés alapján gyanút fog, teljes sebességgel a kormányzói palotába tart, de mire odaér, a gyanúja beigazolódik: a kapcsolt kép hamis volt, Chanto Grieg a mellkasában hatalmas lőtt sebbel holtan ül az ágyában.
Alvar Kresh megpróbálja húzni az időt, mivel tisztában van azzal, hogy ha kipattan a kormányzó halálának híre, abból hatalmas felfordulás következik. Egyelőre minden kifelé igyekvő járművet visszafordíttat Purgatórium szigetére, tudja jól; a bűntényt gyakorlatilag a vendégek bármelyike elkövethette. És ez később, a nyomozás során egyre jobban kiviláglik: a tényleges gyilkoson, Ottley Bissalon – aki egy pitiáner bűnöző volt, és menekülése során meg is ölik – túlmutató személy, a felbujtó rengeteg ember lehet a vendégek közül, rengeteg zsarolás, egyéni érdekek harca, hatalmi játékok bontakoznak ki a háttérből a történet során. Még magának a nyomozónak, Kreshnek is lehetne indítéka, mert időközben kiderül, hogy Grieg őt jelölte ki utódaként a kormányzói székben. Alvar elfogadja a tisztséget, utolsó feladataként elszántan küzd azért, hogy kiderítse, ki ölte meg a kormányzót… És bár a nyomozás sikerrel zárul, a végén fény derül a gyilkos kilétére, a férfinak rá kell jönnie arra, hogy az érintettek mindegyike sáros valamiben többé-kevésbé, ez alól egyedül Fredda Leving a kivétel, aki végig mellette áll és segíti a munkáját.
Nagyon ott van:
Kalibán nem hazudtolja meg önmagát, menekülés helyett önként adja magát a rendőrség kezére, holott tisztában van azzal a ténnyel, hogy Alvar Kresh nem kedveli, és mint törvények nélküli robot, a puszta létével veszély a társadalom számára. Valamint ő és Prospero látták utoljára életben Grieget, amikor a kormányzó fogadta őket este a rezidenciáján, és ennek tetejében zsarolási szándékkal jártak nála.
Hadd kötekedjem kicsit:
Fordításprobléma, valamint egyéni finnyásság csupán, de többször előfordul (kétszer) a regényben a lett légyen kifejezés, amivel nem nagyon tudok megbarátkozni.
Szintén fordítás vagy szerkesztés-gond, és szintén kétszer találkoztam vele, amikor Leving neve helyett Weltoné szerepel, holott Freddáról van szó.
Ezeket csupán azért teszem szóvá, mivel egy keménykötésű, fűzött könyvről van szó, vagyis egy igényesen elkészített kiadványnál szemet szúró az utóbbi hiba.
Néha kicsit belezavarodtam a rengeteg karakterbe, sok nevet kell megjegyezni a hozzá tartozó címekkel, hivatásokkal és motivációkkal, ami néha gondot okozott.
Keveselltem Kalibán szerepét a regényben, de ez tényleg teljesen szubjektív hiányérzet, mivel ő az egyik kedvenc karakterem az előzményből.
Fredda és Alvar vonzódását egymáshoz a regény során nem igazán jelezte az író, a könyv végén mégis kézen fogva sétálnak vissza a kormányzói rezidenciába, és mivel régen olvastam mindhárom kötetet, tisztában vagyok azzal, hogy az utolsóban már házasok lesznek. Nagyon úgy fest ez a hirtelen váltás, mintha nem előre megalapozott terv, hanem hirtelen ötlet lett volna az írótól, hogy ezt a két karaktert összehozza. Ami annyiban gond, hogy mind Fredda, mind pedig Alvar megfontolt emberek, egyikükre sem túl jellemzőek a hirtelen döntések.
„Léteznek olyan pillanatok, amikor bölcsebb lehet, ha az ellenségünknek hiszünk, és nem a barátunknak.”
Kalibán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése