A véleményt köszönöm Leoninak :)
"Egyetlen szerencsém (vagy szerencsétlenségem) az volt, hogy Sansa szinte
fejezetenként csepegtette-adagolta nekem, így eltartott egy hétig. De
hogy milyen komoly elvonási tüneteket éltem át, azt senki nem tudja:)
Ezzel azt hiszem, már el is árultam a véleményemet.
A négy nézőpontkarakter közül abszolút kedvencem
a vagány főhős, JJ lett. Ő egy antiszociális zseni, egy programozó lány
rengeteg bunkó, de szerethető megnyilvánulással. Szeretne elvegyülni,
de képességeinél fogva képtelen nem kitűnni a tömegből. Igazi
csodabogár, érzékeny lélekkel. Persze jól titkolja, de a narrátor
helyenként nem kíméli meg az olvasót a lelkizős részektől sem, és milyen
jól teszi! Egyes karakterek ettől válnak szerethetővé. JJ mellett még
jócskán akadtak szimpatikus mellékszereplők, így nem véletlen, hogy
amikor Sansa először mondta, hogy "itt-ott ideje elvarrni a szálakat",
vadul aggódni kezdtem pár ember életéért.
|
JJ (Julia Jenysen) |
A baljós előérzet jogos volt, ugyanis a regény utolsó harmadában
már alaposan megfogyatkozott szereplőgárdával, de annál izgalmasabb
jelenetekkel folytatódott a történet, le sem tudtam tenni. Az írónőtől
jól megszokott brutálisan érzékletes és plasztikus leíró részekből nincs
hiány, volt pár oldal, aminek olvasása közben állítólag látványosan
lesápadtam. És végre, végre választ kaptam megannyi fel nem tett
kérdésre, kiderült, hogy SPOILER!!! Legyalulta a térképről Magyarországot:),
hogy honnan indultak a Lonecatek, miből ered az új hit, milyen volt
Sandra anyaszerepben, hogy a mandulapárlat igenis kesernyés, ellentétben
az amarettóval, hogy senki nem játszhat Istent büntetlenül még egy
alternatív valóságban sem, és kicsit ráébresztett arra is, hogy milyen
jó nekünk itt és most. :)
Köszönöm, élmény volt!"