2013. augusztus 18., vasárnap

Gender krónikák II. - Exodus (Tesztolvasói vélemény 2.)

A véleményt köszönöm @Röfipingvinnek!


Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat...

Ötödik regényem volt Sansától, így talán mondhatjuk, hogy sejtettem mire számíthatok.
A Gender krónikák második kötete még mindig nem ízig vérig sci-fi, de a történet két nagy szálából az egyik már az űrben 16 éve új hazát kereső űrhajón játszódik. Itt követhetjük Sandra és fia, Robert szemszögét. A másik szál a Földön játszódik, tizenhat évvel később, mint ahogy A menekülés éve véget ér. Itt egy bizonyos dr. Benjamin szemszögét, és egy igen érdekes lány, JJ karakterét, nézőpontját ismerjük meg. Illetve az ő szemükön keresztül a Föld jelenlegi társadalmát és vezetését,
Én a Csodaidők óta nagyon szeretem a több karakterközpontú, több szemszögben írt történeteket. Itt rögtön kapunk is négyet. Különösen tetszett JJ és Sandra szemszöge. Robert, a kamasz rendkívül élethű módon bosszantó, kb 5 percenként elláttam volna egy két anyai pofonnal jótanáccsal, és Benjamin, akinek döntései mögött az esendő ember húzódik.
Bert (Robert Manul)

A történet kicsit döcögve indul el, de a későbbiekben már gördülékenyen, gördülékenyebben halad előre, minden fejezetben másért izgulsz, más más tettei miatt döbbensz le, vagy éppen kapsz sikítófrászt. És talán itt még meg is szerethetsz egy-két karaktert. Százalékosan nagyobb esélyed van rá, hogy nem kerül a föld alá három méterrel, vagy nem fagy meg és robban atomjaira a világűrben. A befejezés szerintem remek, így kerekké válik a történet. Ellenben jó íróhoz méltón Sansa hagy nyitva szálakat, melyek miatt az ember a falat kaparja kínjában, hogy nem tudja folytatni rögtön azonnal.

Köszönöm a lehetőséget, hogy előolvasója lehettem a GK2-nek! :)(:

2013. augusztus 11., vasárnap

Gender krónikák II. - Exodus (tesztolvasói vélemény 1.)

A véleményt köszönöm Leoninak :)

"Egyetlen szerencsém (vagy szerencsétlenségem) az volt, hogy Sansa szinte fejezetenként csepegtette-adagolta nekem, így eltartott egy hétig. De hogy milyen komoly elvonási tüneteket éltem át, azt senki nem tudja:) Ezzel azt hiszem, már el is árultam a véleményemet.

A négy nézőpontkarakter közül abszolút kedvencem a vagány főhős, JJ lett. Ő egy antiszociális zseni, egy programozó lány rengeteg bunkó, de szerethető megnyilvánulással. Szeretne elvegyülni, de képességeinél fogva képtelen nem kitűnni a tömegből. Igazi csodabogár, érzékeny lélekkel. Persze jól titkolja, de a narrátor helyenként nem kíméli meg az olvasót a lelkizős részektől sem, és milyen jól teszi! Egyes karakterek ettől válnak szerethetővé. JJ  mellett még jócskán akadtak szimpatikus mellékszereplők, így nem véletlen, hogy amikor Sansa először mondta, hogy "itt-ott ideje elvarrni a szálakat", vadul aggódni kezdtem pár ember életéért.
JJ (Julia Jenysen)
A baljós előérzet jogos volt, ugyanis a regény utolsó harmadában már alaposan megfogyatkozott szereplőgárdával, de annál izgalmasabb jelenetekkel folytatódott a történet, le sem tudtam tenni. Az írónőtől jól megszokott brutálisan érzékletes és plasztikus leíró részekből nincs hiány, volt pár oldal, aminek olvasása közben állítólag látványosan lesápadtam. És végre, végre választ kaptam megannyi fel nem tett kérdésre, kiderült, hogy SPOILER!!! Legyalulta a térképről Magyarországot:), hogy honnan indultak a Lonecatek, miből ered az új hit, milyen volt Sandra anyaszerepben, hogy a mandulapárlat igenis kesernyés, ellentétben az amarettóval, hogy senki nem játszhat Istent büntetlenül még egy alternatív valóságban sem, és kicsit ráébresztett arra is, hogy milyen jó nekünk itt és most. :)
Köszönöm, élmény volt!"